Kérdések, melyeket minden nap fel kellene tennünk magunknak

Az önmagunkkal folytatott párbeszéd segít jelen lenni saját életünkben

Vannak az életünkben olyan időszakok, amikor számot vetünk önmagunkkal. Ilyenkor - bár tesszük a dolgunk, próbálunk odafigyelni mindenre - mégis sokszor azon kaphatjuk magunkat, hogy teljesen máshol járnak a gondolataink. Lelki szemeink előtt képek peregnek, sok mindenki eszünkbe jut, találkozásokat tervezünk, kapcsolatainkon elmélkedünk és arra is gyakrabban gondolunk, vajon maximálisan kihasználjuk-e a jelen adta lehetőségeket az életünkben?

A kiteljesedés mindenkinek mást jelent

Az emberi lélek ismerői és motivációs trénerek is rengeteg oldalt szentelnek ennek a témának. Azt mondják, – és ennek helytállóságáról valószínűleg többünknek van személyes tapasztalata – az elégedett és kiteljesedett élethez valójában néhány egyszerű kérdésre adott őszinte válaszon át vezet az út.

Fontos látni, hogy a kiteljesedett élet, és a boldogság mindenkinek mást jelent. Hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsük, míg a nők egy része a családban, a gyereknevelésben tudja maximálisan megélni önmagát, mások számára a hivatásbeli sikerek hozzák el ugyanazt az állapotot. Mindaddig míg más emberek boldogság- receptjét követjük, zsákutcában toporgunk.

A változást mindig az igazság felismerése indítja el

De melyek azok a kérdések, melyeket naponta fel kellene tennünk magunknak? Azok, melyek kizökkentenek a napi játszmákból, a szemlélődőből életünk aktív részesévé tesznek bennünket.

Jelen vagyok?

Avagy: a jelenben élek? Sokkal több embert nyomasztanak és bénítanak a múltbéli események, sérelmek, mint azt gondolnánk. Ezek a negatív lenyomatok, horpadások megmérgezik cselekvőképességünk, megakadályozzák, hogy kihozzuk magunkból, kapcsolatainkból, lehetőségeinkből a bennük rejlő maximumot. Napjában többször érdemes feltennünk a kérdést: most a jelenben vagyok? Majd figyelmeztessük és erősítsük meg önmagunkat abban, hogy itt és most 100%-os lehetőségünk van arra, hogy kontrolláljuk, szabad akaratunk szerint irányítsuk az eseményeket. 

Megteszem a tőlem telhető legtöbbet?

Ez a kérdés azért nagyon fontos, mert sokszor végletekbe esünk önmagunkkal kapcsolatban. Ha valami nem sikerül úgy, ahogy szeretnénk, elménk a legegyszerűbb módját választja annak, hogy ilyen szituációban kinevezze a hibást, mi ellenünk fordul. Jó, ha felismerjük ezt a mechanizmust, és leállítjuk az „ önbizalom romboló” gépezetet, amilyen hamar csak lehet. Kérdezzük meg: adott helyzetben, adott ismeretek birtokában, lehetőségeinkhez mérten, a tőlünk telhető legjobban cselekedtünk? Ha a válaszunk igen, akkor azonnal mentsük fel magunkat az önhibáztatás alól.

Boldog vagyok?

Végső soron mindannyian boldogok szeretnénk lenni, igaz? De mikor? Mikorra tervezzük elérni ezt? A boldogság nem valami misztikus állapot, ami a jövőben létezik, és egyszer - törekvéseink eredményeként - elérhetővé válik számunkra is. Szóval a kérdés az, boldog vagyok? Saját magunk boldogságára tekinthetünk úgy is, mint egy festő a vásznára. Eltávolodik, különféle szögekből szemléli a művét, majd odamegy a világos ablak alá, hogy a színek összhangját is ellenőrizze. A boldogságunk pont ilyen munkadarab, egy szép, színes, mozgalmas történet, amit minden fázisában érdemes ellenőrizni. Ha megvizsgálva szembeötlik, hogy a teljes harmóniához, vagy az elképzeléseinkhez hiányzik róla egy s más, akkor bizony kézbe kell venni a színek palettáját és ráfesteni.  Persze, várhatjuk, hogy valaki más majd megteszi helyettünk, de az nem biztos, hogy nekünk tetsző végeredményt adná.

Ha szívesen olvasnál még  több inspirációs cikket, itt tudsz szemzgetni:

www.pickthebrain.com/blog