Olvasói levél: Így szoktam át a folyékony szappanról a hagyományosra

Ez a blog a megszokottól egy kicsit eltérő, de annál izgalmasabb történet lesz. A minap kaptam egy olvasói levelet, aminek novellaszerű leírása annyira megtetszett, hogy az író engedélyével most vágatlan formában megosztom Veletek is.


Kedves Szappantündér!

 

Divathóbortok jönnek-mennek, ráfüggünk egy éppen nagy médianyilvánosságot kapó, körbeudvarolt hatóanyagra, új állagok, színek, illatok és minőségek érkeznek az így is telített piacra. Ha egy kicsit is érdekel a szépségápolás, egészségmegőrzés, akkor biztosan kísérletezünk, tesztelgetjük az újdonságokat, kirándulunk egyet a nóvumok felé… aztán hosszú évek után kikötünk a biztos ponton és nem engedjük. Jöhet a cirkusz, jöhet a csapból is, onnantól kezdve senki sem csábít le az útról, maximum kicsit eltérít. De inkább a biztos ponton maradok. Ez történt velem a szappan kapcsán. Mára elválaszthatatlanok vagyunk.

Egészen kicsi korom óta vonzanak az illatok, az aromák, az egész létezésemet és hangulatomat meghatározza, hogy milyen illatok vesznek körül. Szagolom a virágot, az esőt, a napon megszáradt törölközők illatát, a friss tavaszi epret, a tengert, az első őszi szelet, a csendes hó illatát, mint természetes illatokat és ugyanúgy szagolom a kedves parfümöt, tusfürdőt, tisztítószert, folyékony szappant… és el is érkeztünk a lényeghez. Azt hiszem, hogy a nagyon intenzív illat az, ami miatt annyi éven keresztül a használata bűvöletében éltem. Annak ellenére, hogy az “igazit” sosem találtam meg, mindig kísérleteztem, sokszor ezt a nagy bibéről bibére repülést pedig saját bőrömön tapasztaltam meg és itt nem a jó részét értem.

Volt, hogy a mámorító illat mellett a vizuális inger is erősen befolyásolt. Csinos csomagolás, jó nagy pumpa, amit kellemes érzés lenyomni, jó színek, jó forma, jöjjön. Így egyszer eljutott hozzám például egy luxusmárka gyönyörű csomagolású borsos-gyömbéres folyékony szappanja, ami két nap használat után szépen leszedte a bőrömet a tenyeremről és az ujjak közéből. Elajándékoztam.

Megesett, hogy kitaláltam, habfürdőt teszek a rendszeresített adagolóba, talán az még intenzívebb, jól habzik, van belőle sok kedvelt változat, tartós, mert általában nagyobb kiszerelésben kapható. Nem tudott többet, nem tudott mást, árban viszont bőven a kézmosós társai fölé licitált. Elhasználtam és visszatértem a kifejezetten folyékony szappannak gyártott termékekhez. Hol utántöltővel, hol újat vásárolva. Sok ideig nem törődve sem a hulladékkal, sem a pazarlással, hogy nem is használom jól, hiszen eleve azonnal beteszem a víz alá a kezemet, így a termék nagy része a lefolyóban végzi.

Éppen a lezárások és a koronavírus-járvány kellős közepén jártunk, amikor nem mentünk annyira gyakran vásárolni, viszont a folyékony szappan kifogyott, tusfürdőt a fentebb is említett okok miatt nem vetettem be, de lapult egy natúr szappan a fiókban, ami “kényszerből” került elő. Milyen szerencsés egy kényszer!

Az első pár napon ismerkedtünk, még megvoltak az élei, még furcsa volt, ahogy nem teljesen sima, hanem érdes a benne lévő hatóanyagok miatt. Aztán ahogy elkezdett kopni, formálódni, csiszolódni, észrevettem, hogy egyrészt sokkal tartósabb a natúr tisztaság-illata, másrészt eleve több időt töltök a kézmosással, alaposabban csinálom az egész “rituálét”. Emellett miután megtöröltem a kezem, sokkal tisztább hatást tapasztaltam és a kézfertőtlenítős időkben sokkal kevésbé szárította a bőrt néhány hét használat után. Összeszoktunk, megkedveltük egymást.

A tartósságot is említhetem, mert egészen sokáig használtam ezt a darabot és a papírcsomagolás sem olyan fenyegető, mint a gyülekező műanyag palackok.

Szóval így állunk most, lassan két éve a mutatós kis szappantartóba kerül az aktuális darab, amit hónapokig görgetek. Hol kókuszos, hol narancsos-csokis, hol citromfűtől illatozó. Többet nem befolyásolnak a reklámok, az újdonságok, az állagok, mert rájöttem, nincs is jobb a hagyományos szappannál! Nekem, a bőrömnek, a bolygónak.

Felkészül a fürdéshez folyamatosan használt szappan, mert már próbálkozom, de még teljesen nem tudtam átnevelni magam.