Ezt nem hitted volna a fehér teáról

Nincs is hangulatosabb egy plédbe bújós, ráérős őszi teázásnál, ám az sem mindegy, hogy milyen tea mellett döntesz. A fehér tea az egyik legeredetibb választás, hiszen nemcsak selymes, könnyed íze miatt kedvelheted, hanem azért is, mert szépséged megőrzésében is sokat segíthet.

A fehér tea kétségkívül az a teaféle is, amelyről a többihez képest a legkevesebbet tudunk, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy jelentőségéhez képest méltatlanul elhanyagolt.

Épp ezért összegyűjtöttem neked a legérdekesebb tudnivalókat erről a különlegességről, és azt is elárulom, hogyan használhatod bőröd ápolására.

A fehér tea színe egyáltalán nem fehér

Ha még nem próbáltad, meglepő lesz számodra, hogy tulajdonképpen nincs is színe. Áttetsző, esetleg halványzöldesnek nevezhető, ez a legvilágosabb a teák közül. A nevét azonban valóban onnan kapta, hogy a teacserje fiatal, zsenge levelén, amelyből készül, leszedéskor egy ezüstösen csillogó fehér, pihés réteg található. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy maga a tea, mint növény minden népszerű teánál egy és ugyanaz. A fekete, a zöld és a fehér tea is a teacserje (a Camellia Sinensis) leveleiből készül, csak másféleképpen.

A fehérség, a tisztaság átvitt értelemben nagyon is igaz a fehér teára

Ez a legkevésbé feldolgozott teafajta, csak szárításon (hagyományosan napon szárításon) és fonnyasztáson esik át, és ezt is csak finoman, óvatosan. A többi teaféléhez képest alig oxidálódik. Magas vitamin- és antioxidáns-tartalom jellemzi (magasabb, mint a hagyományos teafajták esetében), mindezt főleg ennek a gondos, ámde minimalista feldolgozási folyamatnak köszönheti.

Egykor aranyollóval vágták le és kuriózumnak számított

A fehér tea története legalább 1000 évre nyúlik vissza, számos legenda övezi. Az egyik ilyen történet szerint (melyről máig nem tudni, mennyi benne az igazság) a kínai császárok idejében aranyollóval vágták le a teacserjéről azokat a rügyeket, amelyekből a fehér tea készült. Elérhetetlensége miatt a császárok italának tartották (imperialnak, azaz császárinak is nevezték). Hétköznapi halandó nem férhetett hozzá, kiváltság volt elkortyolni egy csésze fehér teát.

Eleinte a nyugati világban is afféle ritkaság volt a fehér tea. Ez érthető, hiszen az eredeti, klasszikus fehér tea termőterülete egyetlen kínai tartomány, Fujian volt. Ma már többféle fehér teát is ismerünk, de ettől nem lett hétköznapibb, mítoszának az sem ártott, hogy ma már könnyen hozzájuthatunk.

Elkészítésének módja sem hétköznapi, de legalábbis nagy körültekintést, odaadást igényel, 70-80 fokos vízzel ajánlott leönteni a leveleket, akár többször is.

Fehér tea a Mannák hatóanyagai között

Ugye nem csodálod, hogy a Manna-családból sem maradhatott ki a fehér tea, mint összetevő?

Az egyik nagy Manna-kedvenc ugyanis nem más, mint az Alginit pakolás fehér teával, amely közkívánatra tért vissza nemrégiben a szépítő arcpakolásaink közé.

A Távol-Keletet képviselő fehér tea fantasztikus kettőst alkot az alginittal, ezzel a több millió éves, ásványi hatóanyagokban gazdag fosszilis iszappal, mely a Balaton-felvidékről származik.

Ha csak a két hatóanyag egymástól távol eső származási helyét nézzük, aligha a létezik ennél „páratlanabb páros”. És mégis igen jól megférnek együtt, úgy kiegészítik egymást, mintha nem is ebben a Mannában találkoztak volna először. A belőlük készült szépítő arcpakolás minden bőrtípusra ideális, frissít, szépít és legalább 12 alkalomra elég.

Mit gondolsz, kipróbálod ezt a szépítő maszkot teázás közben?