Kiváló koponyák különc szokásai

A kilincs nélküli ajtó és az íróasztalon rothadó alma esete, avagy megmosolyogtató feljegyzések arról, hogyan alkottak a történelem páratlan elméi

Kinek a pap, kinek a papné – tartja a mondás, különc szokásokban nincs hiány. Azt tartják, hogy Friedrich Schiller csak akkor volt képes írni, ha íróasztalán egy rothadó alma volt, és erőteljesen terjengett az illata a dolgozószobában. Teljesítmény központú világban élünk, ugyanakkor egyre kevesebb idő jut arra, hogy feladatainkban elmélyüljünk. A napok sajnos továbbra is csak 24 órából állnak, de talán érdemes azon elgondolkoznunk, hogyan tudjuk nagyobb jelenléttel, odafigyeléssel rövidebb idő alatt elvégezni munkánkat. A megoldás a koncentrációnk tudatos növelése mellett a kreatív pillanatok szabad megélése lehet?

Ha kicsit kutakodunk a témában, nagy formátumú személyiségek – írók, zeneszerzők, feltalálók - különös, néhol egyenesen bizarr szokásaira bukkanhatunk a feljegyzésekben. Meglehet, ezek miatt különcként bélyegezték őket, mégsem engedtek beleszólást napi rutinjukba, felismerték ugyanis, hogy termelékeny, kreatív fázisaik szoros összefüggésben állnak olyan körülményekkel, mint hogy merre néz az íróasztaluk, kihagyták-e az ebéd utáni szunyókálást, vagy hány szem kávébabból készült aznap reggel az első feketéjük.

Senki ne zavarjon, ihletem van!

Az ihletett órákat bizony meg kell becsülni. Ha olyan ötleteink támadnak, melyeket legszívesebben papírra vetnénk, legjobb, ha elvonulunk néhány órára és kizárjuk a világ zaját.

Az Irodalmi Nobel-díjas William Faulkner nemes egyszerűséggel leszerelte a kilincset az dolgozószobája ajtajáról, és zsebre vágta, amikor elvonult alkotni. Ugyanebből a megfontolásból, Mark Twain családja számára egy vadászkürtöt rendszeresített, melyet akkor fújtak meg a háziak, ha beszélni kívántak a szobája magányában alkotó íróval.

Nietzsche és Kant a leírások tanúsága szerint másképp csalogatta elő eredeti gondolatait, ők hatalmas sétákat tettek jegyzetfüzeteik társaságában. Megesett, hogy napjában többször, reggel és ebéd után órákon át rótták a kilométereket az élet nagy kérdésein töprengve. Meglepő, de állítólag a Dickens regények sem íróasztal felett görnyedve születtek, leginkább mozgás közben, fejben szőtte az események szálait az író klasszis.

Ahogy a séták, a fürdőzés is segíthet, sokan egy kád illatos vízben, medencében, tavi úszkálást közepette táltosodnak meg. Beethoven ilyen alkalmakkor, gondolatban komponált leggyakrabban, de ami még inkább megdöbbentő, jegyzetfüzetet sem tartott a közelben, ugyanis ezekben az emelkedett pillanatokban annyira koncentrált volt, hogy nem volt szüksége emlékeztetőkre.

Géniuszok, ha bajban vannak...

Különc szokások a kreativitás előcsalogatására

• Balzac szerzetesi köntösben és marokkói papucsban írta műveit.

• Beethoven saját maga számolta reggelente, hogy pontosan 60 szem kávéból készüljön a kávéja.

• Benjamin Franklin időjárástól, évszaktól függetlenül minden áldott napot úgy kezdett, hogy meztelenül egy teljes órán át üldögélt a friss, hajnali levegőben fürdőzve.

• Jonathan Franzen író minden érzékszervét blokkolta az alkotás folyamatában, hogy semmiféle inger ne érje, odáig is elment, hogy a szemeit letakarta és vakon gépelte műveit. Állítása szerint így tudott leginkább koncentrálni.

• Charles Dickens napi gyakorisággal töltött időt hullaházakban, élettelen testeken pihentetve a szemeit, számára ez volt az ideális hely, módszer arra, hogy ihletett állapotba kerüljön.

• Yoshiro Nakamatsu – többek közt a Karaoke gép, a digitális óra és megszámlálhatatlan más dolog feltalálója – az oxigén elvonásra esküszik, kreativitását víz alatti úszással, oxigén elvonással éleszti fel, meggyőződéssel vallja, hogy ebben az állapotban az agy képes produktivitását a maximumra növelni.

Forrás: https://podio.com/site/creative-routines