Kezdd kicsiben, de kezdd el ma!

Újratervezés?

Csak egy dologba fogj bele! Kezdd most! Kezdj kicsiben!

Egy időben folyamatosan figyeltem egy, az út mentén reggelente futó nőt. Azon merengtem, hogy vajon tényleg ennyire élvezi, amit a csinál? Ott és abban a pillanatban, reggel hatkor, hidegben, munka előtt? Tudtam, hogy ha ez a kérdés egyáltalán felmerül bennem, akkor valahol mélyen ez a nézőpont is meggátol abban, hogy beleálljak egy komolyabb elhatározásba.

Tavaszi újratervezésnek hívom azt az időszakot, amikor lendülettől fűtve új célokat állítunk fel magunk elé. Talán számodra is hasznos lehet, ha egy bejegyzés erejéig szembenézel azokkal a pszichológiai gátakkal és berögzülésekkel, melyek -  nagy valószínűséggel - döntő szerepet játszanak abban, ha a terveid mindig csak tervek maradnak. Készen állsz a szembesítésre? Nézzük, hányat ismersz fel belső ellenségeid közül.

1. számú fék: túl sokáig fog tartani a megvalósítás

Ismerős, ugye? Azt gondolom, hogy a türelmet egyébként is tanulni kell, de amikor hasonló kétségeim támadnak, eszembe jut a horatiusi bölcsesség: Die solo non exstructa Roma, azaz Róma sem egy nap alatt épült fel. A sikeres sportolók, üzletemberek is mindig  kizárólag a következő lépésre összepontosítják energiáikat, a végső célt csak vízióként használják a felkészülésük során. Elárulom neked, hogy amikor én szeretnék leszokni valamiről, én is ezt a taktikát választom. Ahelyett, hogy hosszútávon eltiltanám magam tőle, minden reggel hozok egy döntést: ma nemet mondok rá. A végeredmény ugyanaz lesz, mégis sokkal kevésbé érzem magam kényelmetlenül az idő és az elhatározásom szorításában. Tűzd ki a célt, és köss alkut magaddal, hogy ma, csak ma, a következő 24 órában teszel érte. Indulj el!

2. számú fék: lehet, hogy nem sikerül, elbukom, felsülök

A mindenáron tökéletességre, a hibátlanságra törekvés korunk szüleménye, egy mesterségesen megalkotott, de a valójában nem létező dimenzió. Évekkel ezelőtt naponta kellett emlékeztetni magam erre, de ma már úgy tekintek a saját és mások sikertelen próbálkozásaira, mint a munka és az aktív, cselekvő élet bizonyítékára: pozitívumként, az önbizalom jeleként.  Ha azon kapod magad, hogy félelemből nem kezdesz bele valamibe, kérlek jusson eszedbe, hogy a bizonytalanság, a kudarctól való félelem először csak időveszteséget, az évek során viszont komolyabb veszteségeket is termel az életedben. Kezdd kicsiben és kezdd most, de kezdd már!

3. számú fék: nyűg az egész, a “szükséges” rossz

Nem élvezed a fizikai terhelést, a tanulással  töltött órákat, sem a gardrób idegesítő átrendezését? Képzeld, én sem. Visszakanyarodva a cikk elején emlegetett történethez: Hatodik éve már, hogy ott fut az a nő az út szélén reggelente. Anno folyamatosan az foglalkoztatott, vajon mi viszi rá erre, honnan meríti az erőt mindehhez. Miután felismertem, hogy ez a kényelmetlen érzés az egyik oka annak, hogy heroikus küzdelemnek élem meg az ő napi rutinját, elkezdtem tudatosan figyelni erre. Legyen az sport, egy feladat, amit el kell végezni, bármivel kapcsolatban felülkerekedik bennem a nyűg és a nehézség érzése, elterelem a gondolataim. Találok legalább egy pozitívumot, lehet, hogy csak egy halvány jó érzést, a bíztató változás jeleit, amire koncentrálhatok, így vészelem át azokat a mélypontokat.  

Az út széli csapáson hatodik éve futó hölgy egyébként egyre szebb, egyre csinosabb. Ha nagy ritkán összetalálkozik a tekintetünk, az elmúlt években megszerezett erőt és magabiztosságot érzem rajta. Nincs bennem már kérdés vele kapcsolatban, nem gondolkozom azon sem, hogy vajon mi hozta ki ide ma reggel a hideg aszfaltra. Nem ismerem a történetét, nem tudom milyen napon és hogyan indult el először otthonról, és hogy azóta hányszor volt olyan reggel, amikor nem volt képes cipőt húzni. Ő most már élvezi, hogy úton van, és ez látszik rajta. Valamin változtatni szeretnél? Válassz célt, gondolkozz nagyban, de tervezz kicsiben! A legfontosabb: csak a soron következő lépést várd el magadtól. Mit gondolsz, a mai nap jó lehet egy új kezdetre?